A tihanyi kecskeköröm legendája

és ami mögötte van

A tihanyi kecskeköröm Tihany egyik legismertebb természeti különlegessége, amelyhez évszázadok során mesés történet kapcsolódott. A legenda szorosan összefonódik a híres tihanyi visszhang történetével.

A legenda szerint egy büszke királylány élt Tihanyban, akinek aranyszőrű kecskenyája volt. A Balaton urának fia beleszeretett a lányba, ám a királylány visszautasította őt. A királyfi bánatában meghalt, ezért a Tókirály haragjában megátkozta a lányt és kecskéit. Hatalmas vihar támadt, a Balaton hullámai elnyelték a nyájat, a királylány pedig egy sziklába zárva bűnhődött: attól kezdve minden hozzá intézett szóra válaszolnia kellett. Így kapcsolja össze a monda a tó partján található „kecskekörmöket” és a tihanyi visszhangot. A történet egyik legismertebb irodalmi feldolgozása Garay János nevéhez kötődik.

A valóság legalább olyan érdekes, mint a legenda. A tihanyi kecskekörmök valójában egy ősi kagylófaj, a **Congeria ungula caprae** megkövesedett, lekopott maradványai. A kagylók mintegy **5 millió évvel ezelőtt**, a mai Kárpát-medence jelentős részét elfoglaló, fokozatosan kiédesedő Pannon-tenger vizében éltek. Kemény, háromszög alakú héjrészük a természetes kopás során a kecske patájához hasonló formát kapott – innen ered a kecskeköröm elnevezés.

A fosszíliák különösen nagy számban kerültek elő a Tihanyi-félsziget pannóniai üledékeiből. Egykor a **Gödrös** környéki partfalak számítottak híres lelőhelynek: a tihanyi gyerekek kis gödröket vájtak a falba, hogy kecskekörmöket keressenek, majd azokat emléktárgyként kínálták az ide érkező látogatóknak. A kecskeköröm így egyszerre őrzi egy több millió éves természeti világ emlékét és Tihany egyik legszebb, generációkon át továbbadott legendáját.