Külső-tó

A Tihanyi-félsziget különlegességei közé tartozik a gyönyörű Külső-tó. A legtöbben az út mentén észre se veszik, mivel nagy részét nádas borítja, és a tó medencéje a félsziget legmélyebb pontja. A közel egy négyzetkilométer kiterjedésű tó igen sekély, átlagos vízmélysége 1-2 méter. A félsziget felszínét egykoron kialakító vulkáni tevékenység után maradt kráterben jött létre, mocsaras mélyedése ritka állatfajok, madarak, rovarok, hüllők fokozottan védett élőhelye. Körülötte dús növényzetet találunk, a tavat sziklás dombok határolják, ahonnan gyönyörű panoráma tárul a nézelődők elé. A hely a lélegzetelállító, páratlan látvány mellett a világon egyedülálló természeti értékekkel, védett és ritka állatfajok sokaságával büszkélkedhet. Múltjáról keveset tudunk, ami biztos, hogy már az 1700-as években a mostani állapothoz hasonló, dúsan burjánzó növényzet, sűrű nádas borította, és állatok sokasága lelt itt búvóhelyet. Sajnos az emberi tevékenység megbontotta a természet harmóniáját, 1806-ban elkezdődött a tó lecsapolása. Tette ezt részben azért, mivel az itt élő emberek egyik megélhetési forrása a legeltető állattartás volt, a mocsaras vízi világ helyett kaszálóként hasznosítható lett a terület. A Külső-tó száraz állapota egészen az 1970-es évekig tartott, akkor kezdődött az eredeti állapot visszaállítása. A természet hamar regenerálódott, a tó környéke gyorsan benépesült, újra megjelentek a mocsári növények, a ritka állatfajták. De ismét letelepedtek itt a nádasokat kedvelő emlősök és madarak is. Az énekesmadarak mellett láthatunk itt védett nyári ludat, de itt költ a bölömbika és barna rétihéja is, és találkozhatunk vörös- és szürke gémmel, a magyar természetvédelem címerállatával, a nagy kócsaggal is, kedvelt lakóhelye a mocsári teknősnek. Bár turisták által nem látogatható, a környező dombokról, főképp az Apáti-tetőről, és az Őrtorony-kilátóból kiválóan megfigyelhető a természetnek ez az egyedülálló, csodálatos ajándéka, a különleges állatvilág.