A Szarkádi-erdő

Szarkádi-erdő

A Szarkádi-erdő a Tihanyi-félsziget délnyugati részének egyik legértékesebb és legszebb összefüggő erdőterülete. Változatos domborzatú erdőtömbje a félsziget magasabb részeitől egészen a Balaton partjáig húzódik, ahol természetes módon találkozik a nádasokkal és a tó vízfelületével. Ez a különleges tájkapcsolat a Balaton környékén szinte egyedülállónak számít.

Az erdő mai képét elsősorban cseres-kocsánytalan tölgyesek határozzák meg. A cser és a kocsánytalan tölgy mellett molyhos tölgy, virágos kőris, mezei juhar és mezei szil is megtalálható, de ritkább tölgyfajok is színesítik az állományt. A terület korábban a mainál jóval nyitottabb, ritkás fás legelő lehetett, ennek emlékét néhány idős, tekintélyes méretű fa ma is őrzi. Az erdő legöregebb fáinak egy része a Levendula Erdei Iskola környezetében található.

Gazdag élővilága miatt a Szarkádi-erdő természetvédelmi szempontból is jelentős. Növényei között megtalálható például a védett bíboros kosbor, állatvilágának jellegzetes képviselője pedig a nagy hőscincér, a szarvasbogár és az erdei sikló. Az öreg fák és odúk számos madárnak biztosítanak élőhelyet; fekete harkály, zöld és szürke küllő, valamint füleskuvik is előfordul a területen.

A Szarkádi-erdőt a Tihanyi-félszigetet bejáró Lóczy Lajos tanösvény is keresztezi. Az útvonal a Csúcs-hegy felől érkezik az erdőbe, majd a gejzírmező és az Aranyház irányába folytatódik. A túra során árnyas erdei ösvények, idős tölgyesek és helyenként a Balaton nyugati medencéjére nyíló kilátások váltják egymást. Az erdő déli részén ráadásul történelmi emlékkel is találkozhatunk: a rév fölött található a középkori Újlak település templomának romja. A Szarkádi-erdő így a természetjárás, az élővilág megfigyelése és Tihany történelmi emlékeinek felfedezése szempontjából egyaránt különleges kirándulóhely.